hagyományos blog

Ma majdnem úgy indultam el munkába, hogy rajta maradt az "XXL XXL XXL XXL..." feliratú ragasztócsík az új pólómon, de szerencsére még időben észrevettem.

Nem mindig vagyok ilyen szerencsés.

Nokia 3510i. Az utolsó típusok egyike abból az időből, amikor még tartott a Nokia fénykora. Nagydarab, zömök készülék. Kényelmesen lehet rajta tárcsázni, és már fel se szisszenek amikor kiesik a kezemből, tudom, hogy úgysem lesz semmi baja. Nem vigyázok rá, mert nem kell rá vigyázni. Az külön öröm számomra, hogy nem a szokásos „MADE IN CHINA” felirat van a belsejében, hanem „MADE IN HUNGARY”.

Az egyik gombja egyszer kiszakadt. Vettem hozzá új billentyűzetet, úgy egy hét alatt lekopott róla a felirat, és nem is olyan kényelmes nyomkodni. Azóta tudom, hogy mit jelent az a szóösszetétel, hogy „gyári alkatrész”. A fene gondolta volna, hogy még egy darab műanyagot is el lehet szúrni. Sajnos már az akksija is gyengül, de még mindig elég jól bírja. Addig szeretném használni ameddig csak lehet, mert nagyon hozzám nőtt. Így néz ki.

Ő pedig az új szerzeményem, az agyhalott donor, megkímélt állapotban, hölgy tulajdonostól. Használatra alkalmatlan, de hibátlan a hátlapja, a billentyűzete, és valószínűleg az akkumulátora is ugyanilyen állapotban van. Ha pedig a kettőt összerakom lesz egy új telefonom! Be kéne még szerezni egy készüléket alkatrésznek, vagy akár többet, addig amíg még van belőlük. Kéne csinálni egy klubot is. A klubtalálkozókon fel lehetne szerelni az egyedi, színes előlapokat. Ehhez a készülékhez még olyan billentyűzetet és előlapot is gyártottak, ami direkt a játékra van optimalizálva! Gyönyörűen nézne ki a sok színes telefon összegyűjtve. De persze lehetne olyan irányzat is, ami inkább az eredeti gyári álapot megőrzésére törekedne. És lehetne ericsson-hajító verseny is. (Azoknak milyen szar akksijaik voltak, blöe...)

Azt sajnálom csak, hogy ezután már vigyázni kellene rá, elvégre egy ilyen jó állapotban lévő 3510-es már kuriózum. Be kellene fektetni egy mindennapi használatra szánt telefonba, amit nem sajnálnék ütni-vágni, leejteni, berakni a kulcscsomó mellé. Mondjuk egy iPhone megfelelő lenne erre a célra.

A legjobb gyerekkori barátommal már jó pár éve rájöttünk arra a törvényszerűségre, hogy olyan nem lehet egyszerre, hogy van biciklink, a számítógépünk sincs elromolva, és barátnőnk is van. (Tulajdonképpen ez a szabály még most is működik.) Vagy azt is mondhatnám akár, hogy olyan nincs, hogy a magánélet és a munka is rendben van. (Ez a felnőtt verzió.)

Az imént kaptam egy e-mailt arról, hogy betöltötték az álomállásom. Remélem most már nagyon be fogok csajozni.

Az új ventillátorom fújja rám a levegőt. (Prémium kategória, tengerparti szellőszimulátorral!) A szúnyogok egyre halkuló zümmögéssel kóvályognak a párologtatós rovarirtóval átitatott légtérben.

Minden tökéletes.

Tök jó mixet találtam, már napok óta végtelenítve hallgatom. Jellemző, hogy miután utánajártam a számlistának, kiderült, hogy ahol a kedvenc számom beindul, az már egy másik zene. Na ilyen amikor egy mix jól össze van keverve. Kár, hogy énekelnek is benne, de attól még jó. (A Richard touch me óta elvből nem hallgatok olyan zenét amiben szöveg is van.)

– Faszé' nem irtják má' a kurva szúnyogokat.

Irtják.

– De mé' nem irtják rendesen? Most mit védik? Félnek, hogy kipusztulnak? A szúnyognak mi haszna van egyátalán?

Például táplálékul szolgál a fecskéknek. A fecskék élelem hiányában nagyon hamar elpusztulnak. Az elmúlt hetekben tapasztalt rossz időjárás megtizedelte az állományukat.

– Most pár fecske miatt nem irtják rendesen? Faszomatmá'

A fecske egy kedves, aranyos állat. Nem formálja a saját képére a környezetét, nem csinál Magyarország méretű olajfoltokat, meg ilyenek. És kellemes hangja van. Paraszt.

Aki nem vesz fel melltartót, és a formás, feszes cicijeire mindössze egy áttetsző, szoros, fehér felsőt húz; az csak ne nézzen rám szemrehányóan, mikor rajtakap, hogy csorgatom a nyálam.